Bushmills és Redbreast

Italok. Finomak. Mindketten.

Bevallom, én eleinte azt hittem, hogy a Bushmills az egy ír krémlikőr. De nem. Az egy whiskey. Épp csak készítenek vele kérmlikőrt is. Nagyon finomat. Szerintem még a Bailey's-nél is jobb. Az írek is ezt állítják. :)

No és mi az a Redbreast?
Az egy másik ír whiskey. A különlegessége az, hogy finom. Ennyi. :)

Piros és fekete pontok Dulinnak

Hogy miért merek már most piros és fekete pontokat osztogatni Dublinnak? Mert én bátor vagyok. :) Aki ismer, az tudja, hogy ez egyáltalán nem igaz. A pontozásomat tehát megbízható információkra alapozom. A megbízható információkhoz pedig úgy jutottam hozzá, hogy a párom járt már Dublinban. Még május elején. Ő mesélt nekem.

Egyrészt azt mesélte, hogy Dublin nagyon helyes kis város. Az emberek kedvesek, nyugodtak és a szórakozóhelyek valóban füstmentesek. Ez utóbbi számunkra hatalmas piros pont, hiszen kevésbé szeretjük füsttel tartósítani magunkat.

A másik nagy piros pont a biciklis közlekedés. Ott sokan járnak biciklivel, mert van rendes bicikliút (nem a járdára festik a láthatatlan sárga csíkot), van hova leláncolni a biciklit, és még el sem lopják. Ez számunkra azért is igencsak előnyös, mert az írek is azon népek közé tartoznak, akik képesek az út bal oldalán vezetni. De ezt még elnézem nekik. Ennek viszont az a következménye, hogy a körforgalomba is az ellenkező irányba hajtanak be. No ez már tényleg veszélyesen hangzik.

Mi előreláthatólag biciklizni és tömegközlekedni fogunk. Én meg aztán pláne. Mert ugyan van már jogsim, és használom is, de még csak a gyakorló stádiumban vagyok. Ezenkívül van mit fejleszteni a térképolvasási képességeimen is. :) Abba bele se merek gondolni, milyen lenne, ha nekem mindezt a túloldalon kéne véghezvinnem. :)

A közlekedéshez tartozik még, hogy a gyalogosátkelőnél a lámpák nagyon ritkán váltanak zöldre. A helyi lakosoknak ez persze nem okoz gondot, ők átsétálnak. No de mi van velünk, akik azt sem tudjuk, melyik irányból várjuk az áldást? Mi bizony várunk, amíg végre zöld lesz. Ezt az időt állítólag érdemes kihasználni, és például újságot olvasni vagy sms-kisregényt írni. Tehát jár egy kis fekete pont is az íreknek.

Viszont újabb piros pont, hogy Dublinban is van Lush bolt. Méghozzá a Grafton Street-en, ami az ottani Váci utca. Abban még csak bízom, hogy ott is elfogadják majd a törzsvásárlói kártyámat, amire hamarosan szert tehetek. :)

Belátom, ezek egyelőre még nem olyan extra dolgok. No de akkor jöjjön valami igazán ír. Mit szólnátok egy frissítő üdiítőitalhoz? Nekem most épp egy áfonyás-szedres esne jól, de biztos van, aki inkább egy epres-banánosra vagy esetleg egy ananászos, banános kókuszosra szavazna. Semmi gond, van minden, sőt több is. Még egy natural detox nevű is van ám. :) Hogy hol? Az innocent-nél. Ők olyan gyümölcsleveket gyártanak, amelyben valóban csak gyümölcs van, és nem koncentrátumból és adalékokból készül a "100%-os" orange juice. Szóval még egy hatalmas piros pont az íreknek.

Ennyi fért mai műsorunkba, köszönjük, hogy velünk tartottak. Találkozunk pár nap múlva, amikor majd visszatérünk a macskákhoz? Vagy Írország egyéb különlegességeivel ismerkedhetünk meg? Majd meglátjuk. :)

Utazzunk

Tegyük fel, hogy a macskáink útra készek. Most már csak az a kérdés, hogy milyen közlekedési eszközön, milyen feltételekkel utazhatnak ők be az országba. Mert nem úgy van az, hogy berakod őket a horozókosárba, aztán viszed őket magaddal. De nem ám.

Vannak ún. Approved Carrier-ek, amelyekkel beviheted a macskát az országba. Ez néhány, Magyarországról nem induló repülőtársaságot és különböző kompokat takar. Nem kötelező komppal menni, lehet repülővel is. Ekkor viszont a kis kedvenceidet csomagként kell feladni, nem utazhat az utastérben. Ezenkívül, a négylábút rögtön a megérkezés után el kell vinni egy ottani állatkórházba, ahol megvizsgálják. Ha ott mindent rendben találnak, akkor minden rendben. Ha nem, akkor akár hat hónap karantén is lehet a vége.

Ezt igyekszünk mi most elkerülni. Nem egyszerű, sok tennivaló van a macskákkal. No meg a hat hónap várakozás is elég szűkösen lesz meg, mert a Liza vérvizsgálatának eredménye még mindig nem érkezett meg. Úgyhogy csak várunk lelkesen, és drukkolunk. :)

Ha már megvan az indulási időpont...

... akkor nekiláthatsz tudakozódni. Mi például megnéztük az interneten az ír Department of Agriculture and Food honlapján, ahol nagyon szépen le van írva, hogy mi mindent kell elintézned, mielőtt a macskád utazásra késznek minősíthető. A lista hosszú, és időbe telik minden pontján végig menni.

Azt gondolom mondanom sem kell, hogy útlevélre feltétlenül szükség van. Ez némi adiminisztráció az állatorvosnál, nem nagy cucc. Ezen kívül kell még egy kis mikrochip a macskába, hogy a hivatalok számára kezelhetővé váljon a macska. Mert azzal, hogy Explorer, vagy Liza nem sokat tudnak kezdeni. Viszont körülbeül 14 darab számjegy már rengeteget mond nekik. A mikrochip szintén nem nagy ügy, az állatorvos pár másodperc alatt bejuttatja a macskába. Egy igen hatalmas (kb. 1,5mm-es átmérőjű) injekcióstűvel.

De a neheze csak most jön. Ha ezeken túl vagy, akkor elő kell venni a macska oltási könyvét. Ha még nem volt veszettség ellen oltva a macskád (a Liza még nem volt), akkor most meg kell tenni. Ez egy kicsit lassítja a folyamatot, mert az oltás után 3 hétig semmi mást nem tudsz csinálni, csak várni. Várni, hogy a macska termelje az antitesteket. Körülbelül 3 hét múlva, amikor már remélhetőleg elég antitestet megtermelt a macska, újabb látogatás következik az állatorvosnál. Most vért vesznek a kis négylábúból. Ehhez leborotválják egy picit az egyik mellső lábát, de a művelet nem tart sokáig és nem is nagyon fájdalmas. A fájdalmas részt neked kell átélned. A levett vért ugyanis egy németországi laborban vizsgálják meg, aminek a díja igencsak nagy érvágás. Pláne két macskánál...

Erre azonban feltétlenül szükség van, ugyanis Írország veszettség mentes övezet. Talán hallottál is már erről, és esetleg tetszett is, hogy ez milyen jó. Persze, ez nagyon remek. De az írek olyanok ám, hogy most már ragaszkodnak is ehhez az állapothoz. Így aztán veszett macskát, vagy olyat, akinél nem igazolható egészen biztosan, hogy nem veszett, be nem engednek az országba, maximum az első karanténig.

A vérvétellel tehát még nincs vége a dolognak. Ha megjött az eredmény, és megfelelő, akkor lehet örülni. És tovább várni. Egészen hat hónapig. Ebben az időben a macskának egy az írek által megfelelőnek ítélt országban kell tartózkodnia. Magyarország szerencsére megfelelő, tehát elutaznod nem kell. :) Ha ezt a hat hónapot nem várod ki, akkor jön az ír karantén. Ezt ugyan nem próbáljuk, de nem hiszem, hogy ez lenne a Cat Hilton.

Mire is jó két macska

Nos, nekem egy jó darabig sejtelmem sem volt róla. Úgy gondoltam, hogy egy fajtatiszta macsek szobadísznek még csak-csak elmegy, de másra már nem igazán használható. Most viszont, hogy lassan fél éve itt lakik velünk a lakásban két négylábú is, kezdek rájönni, mire is jók. Aranyosak, kedvesek, jópofák, játékosak. Ha megsimogatod őket, akkor dorombolnak - vagy esetleg megharapnak és elszaladnak, de ezt már macskája válogatja. De az is előfordul, hogy kergetőznek, bunyóznak, aztán együtt mennek aludni a kedvenc kosarukba. A macska színt hoz az életedbe, leül a monitorod elé, ha túl sokat püfölted már a gépet, kajláskodik és elpofozza a radírt az asztalról, néha előhúz egy-egy zoknit a szennyesből, és azt hurcolja hadizsákmányként büszkén a lakásban.

Gondot a macska akkor jelent, ha utazni készülsz vele. Eltekintve attól, hogy ez esetben szükséged van megfelelő hordozókosárra, hosszú út esetén időről-időre alomtálra, kajára és vízre, külföldi utazás esetén még az administzrációval is számolnod kell.

No de ne szaladjunk még ennyire előre, előbb bemutatom a két négylábút, akikről ez a blog részben szól. Ők Explorer és Liza, a két kis macskánk. Kb. 8 hónapos lányok mindketten, örökbefogadott kis árvák. Explorer tarka, teknőc színű, vagány kis csajszi. Liza fekete, dundusabb (épp diétán van), békés kislány. Együtt jól megférnek, nagyokat hancúrorznak a lakásban. Hozzánk nőttek, tehát visszük őket magunkkal Dublinba is.

Hogy ez az utazás mennyire egyszerű vagy bonyolult, azt majd legközelebb. :)

Blogom keletkezéstörténete

Miért is írok blogot?
Mert kiderült, hogy körülbelül egy évig Dublinban fogunk élni. Úgy gondoltam, hogy most nem ritkán érkező, de annál hosszabb beszámolólevelekkel pakolom tele ismerőseim postaládáját, hanem inkább naplót vezetek. Eddigi utazásaim alatt hagyományosan tollal kis füzetbe írkáltam az élményeket. Most azonban valami mást szeretnék. Mivel annak ellenére, hogy büszke diplomás bölcsész vagyok, nem csak házidolgozat-írásra szoktam használni a számítógépet, így a blogolás jó megoldásnak tűnik.