Italok. Finomak. Mindketten.
No és mi az a Redbreast?
Az egy másik ír whiskey. A különlegessége az, hogy finom. Ennyi. :)
Cél: a dublini élmények megosztása családommal és baráti körömmel. Ha kedved van Neked is beleolvasni, csak rajta! :)
Italok. Finomak. Mindketten.
Bejegyezte: AL dátum: 6:19 du. 0 megjegyzés
Hogy miért merek már most piros és fekete pontokat osztogatni Dublinnak? Mert én bátor vagyok. :) Aki ismer, az tudja, hogy ez egyáltalán nem igaz. A pontozásomat tehát megbízható információkra alapozom. A megbízható információkhoz pedig úgy jutottam hozzá, hogy a párom járt már Dublinban. Még május elején. Ő mesélt nekem.
Egyrészt azt mesélte, hogy Dublin nagyon helyes kis város. Az emberek kedvesek, nyugodtak és a szórakozóhelyek valóban füstmentesek. Ez utóbbi számunkra hatalmas piros pont, hiszen kevésbé szeretjük füsttel tartósítani magunkat.
A másik nagy piros pont a biciklis közlekedés. Ott sokan járnak biciklivel, mert van rendes bicikliút (nem a járdára festik a láthatatlan sárga csíkot), van hova leláncolni a biciklit, és még el sem lopják. Ez számunkra azért is igencsak előnyös, mert az írek is azon népek közé tartoznak, akik képesek az út bal oldalán vezetni. De ezt még elnézem nekik. Ennek viszont az a következménye, hogy a körforgalomba is az ellenkező irányba hajtanak be. No ez már tényleg veszélyesen hangzik.
Mi előreláthatólag biciklizni és tömegközlekedni fogunk. Én meg aztán pláne. Mert ugyan van már jogsim, és használom is, de még csak a gyakorló stádiumban vagyok. Ezenkívül van mit fejleszteni a térképolvasási képességeimen is. :) Abba bele se merek gondolni, milyen lenne, ha nekem mindezt a túloldalon kéne véghezvinnem. :)
A közlekedéshez tartozik még, hogy a gyalogosátkelőnél a lámpák nagyon ritkán váltanak zöldre. A helyi lakosoknak ez persze nem okoz gondot, ők átsétálnak. No de mi van velünk, akik azt sem tudjuk, melyik irányból várjuk az áldást? Mi bizony várunk, amíg végre zöld lesz. Ezt az időt állítólag érdemes kihasználni, és például újságot olvasni vagy sms-kisregényt írni. Tehát jár egy kis fekete pont is az íreknek.
Viszont újabb piros pont, hogy Dublinban is van Lush bolt. Méghozzá a Grafton Street-en, ami az ottani Váci utca. Abban még csak bízom, hogy ott is elfogadják majd a törzsvásárlói kártyámat, amire hamarosan szert tehetek. :)
Belátom, ezek egyelőre még nem olyan extra dolgok. No de akkor jöjjön valami igazán ír. Mit szólnátok egy frissítő üdiítőitalhoz? Nekem most épp egy áfonyás-szedres esne jól, de biztos van, aki inkább egy epres-banánosra vagy esetleg egy ananászos, banános kókuszosra szavazna. Semmi gond, van minden, sőt több is. Még egy natural detox nevű is van ám. :) Hogy hol? Az innocent-nél. Ők olyan gyümölcsleveket gyártanak, amelyben valóban csak gyümölcs van, és nem koncentrátumból és adalékokból készül a "100%-os" orange juice. Szóval még egy hatalmas piros pont az íreknek.
Ennyi fért mai műsorunkba, köszönjük, hogy velünk tartottak. Találkozunk pár nap múlva, amikor majd visszatérünk a macskákhoz? Vagy Írország egyéb különlegességeivel ismerkedhetünk meg? Majd meglátjuk. :)
Bejegyezte: AL dátum: 10:02 de. 2 megjegyzés
Bejegyezte: AL dátum: 8:01 de. 0 megjegyzés
... akkor nekiláthatsz tudakozódni. Mi például megnéztük az interneten az ír Department of Agriculture and Food honlapján, ahol nagyon szépen le van írva, hogy mi mindent kell elintézned, mielőtt a macskád utazásra késznek minősíthető. A lista hosszú, és időbe telik minden pontján végig menni.
Bejegyezte: AL dátum: 6:26 de. 0 megjegyzés
Nos, nekem egy jó darabig sejtelmem sem volt róla. Úgy gondoltam, hogy egy fajtatiszta macsek szobadísznek még csak-csak elmegy, de másra már nem igazán használható. Most viszont, hogy lassan fél éve itt lakik velünk a lakásban két négylábú is, kezdek rájönni, mire is jók. Aranyosak, kedvesek, jópofák, játékosak. Ha megsimogatod őket, akkor dorombolnak - vagy esetleg megharapnak és elszaladnak, de ezt már macskája válogatja. De az is előfordul, hogy kergetőznek, bunyóznak, aztán együtt mennek aludni a kedvenc kosarukba. A macska színt hoz az életedbe, leül a monitorod elé, ha túl sokat püfölted már a gépet, kajláskodik és elpofozza a radírt az asztalról, néha előhúz egy-egy zoknit a szennyesből, és azt hurcolja hadizsákmányként büszkén a lakásban.
Bejegyezte: AL dátum: 1:46 du. 0 megjegyzés
Miért is írok blogot?
Mert kiderült, hogy körülbelül egy évig Dublinban fogunk élni. Úgy gondoltam, hogy most nem ritkán érkező, de annál hosszabb beszámolólevelekkel pakolom tele ismerőseim postaládáját, hanem inkább naplót vezetek. Eddigi utazásaim alatt hagyományosan tollal kis füzetbe írkáltam az élményeket. Most azonban valami mást szeretnék. Mivel annak ellenére, hogy büszke diplomás bölcsész vagyok, nem csak házidolgozat-írásra szoktam használni a számítógépet, így a blogolás jó megoldásnak tűnik.
Bejegyezte: AL dátum: 2:12 du. 0 megjegyzés